Bright like a black diamond

Can you see that? The beauty, in the dark?

A faszom kivan már ezzel a nyavalyás Parttal, amit ilyen elbaszott Utópiának épített fel a Kalapos. Mintha ezzel bármit is megoldana, csak olcsó reményeket táplál a sok elbaszott birka agyában és ettől királynak hiszi magát. Mondjuk mindenki király itt, mert ahhoz hogy itt lehessünk, nyerni kellett a játékokon, és voltak mindenféle típusúak. Rövid időn belül rájöttünk hogy mi mit jelent és amikor játszani indultunk már taktikusan raktuk össze a csapatainkat hogy nyerhessünk. Mondjuk nekem nem nagyon kellett ilyesmi, mert én mindig a pikk játékokat szerettem a legjobban, mert abban szinte verhetetlen vagyok. Remek lövő vagyok, és szeretem is csinálni, és nem akadályoznak holmi gátlások, vagy félelem.
Előbb utóbb elfogy az ember szerencséje, és talán majd az enyém is egyszer de addig még sok játékot megnyerek és én akarom lenyomni a pikk királyt és a dámát, már ha lesz egyáltalán ilyen játék. Ha nem csak a sima számos lapokkal szopatnak és tizedelnek itt minket.
A Parton mindent lehet, így cigizi, dugni és szívni is. Néha engem is bevonz egy kis szex meg fű, de alapvetően a harcosok jellegzetességével, meghúzódok és a pofám járatom. Persze, nem véletlenül jutottam el ide ahol vagyok, mert megvan a magamhoz való eszem és csak szeretem nem reklámozni.
A fegyverem a vállamon lóg és éppen az egyik emeleti szobába tartok hogy találkozzak a társammal, akivel összeálltunk nemrég a játékban mert ugyanolyan aljas tud lenni mint én, és mellette nagyon okos.  
Chisiya..... egy fehér kígyó. Még jó hogy szeretem a hüllőket. Benyitok hozzá, mivel a folyosón ilyenkor senki sem járkál és nem tűnik fel senkinek ha egy kicsit távol vagyok.
- Chisiyyyyaaaaa.... ma mivel akarod felbaszni az agyam, heee? - lépek beljebb hozzá és az ágy szélén ülve pillantom meg. Leteszem a fegyverem - persze kéz közelben - és mellé vetődöm az ágyára.