Mondhatni már régóta itt vagyok hiszen fél év már egy fél örökkévalóság és elég jól kiismertem a várost hogy mit merre találok és mit kerüljek el messze széles ívben. Megismerkedtem a falkaterületekkel is hogy melyik kié és nem igen bonyolódtam kommunikációba az itteniekkel, noha valószínűleg tudják hogy Romeroval együtt érkeztek leopárdok is a városba. Engem nem érdekel, én jól el vagyok szűk körben is, nem idegen tőlem az érzés hogy nem tartozom sehová igazán. Rommal jó, de ő nem leopárd és néha jól esik elfészkelődni az ikrek és Nick mellett. Nick persze kiakad mindig, de ő is leopárd és tudom hogy igényli a társai közegét csak túl machó és túl seggfej hogy beismerje. Most viszont éppen kifelé igyekszem a cirkuszból (Kárhozottak Cirkusza, föld alatti erős. A földszinten cirkusz, alatta vámpírok és egyebek lakhelyei), mert már hülyét kapok a négy faltől ahová egy hétre száműztek. Mondjuk legalább kipörgettem az Assasin Creedet de most már nagyon mehetnékem van, bár nem tudom hogy hivatalosan mennyire mehetek éppen agy sem, erről elfelejtettek nyilatkozni. Fekete farmer és fekete felső, edzőcipő kombót vettem fel és a hajam is csak átfésültem hogy álljon valahogy. Zsebre tettem a telefonom, kulcsom irataim és már mennék is. A második sarkon ütközöm bele az emlegetett vámpírba. Széles és ártatlan mosolyt villantok rá. - Nahát, szia! - remélem ő még elhiszi hogy mennyire ártatlan is tudok lenni de... ehh, nem valószínű, már kiismert lassan. - Hová igyekszel ennyire? - érdeklődöm és közelebb lépek, tudom hogy szereti a közelségünket, és én aztán semmi jónak nem vagyok az elrontója.
Kibaszott ideges vagyok, mert Nick távol van, én bíztam meg azzal, hogy szivárogjon be, egy olyan helyre, ahonnan infókat lehet szerezni, a város urának, így segíthetek neki. Bár…valójában Maverickel szimpatizálok, őt is az motiválja, hogy biztonságban tudja a sajátjait, én is, ezért van most börtönben Nick, jó helyen, távol a középponttól, mert túl… szép, állatnak is, és embernek is.Tudom, hogy erős, de, akkor is féltem. Mert ezek a leopárdok, hihetetlenül gondtalanok, és állandóan keresik a bajt. Amivel az agyamra mennek. Nem vagyok Nick, és a sittről küldött ki egy új macskát, aki szívesen csatlakozott hozzánk, vagyis… nem tudom a részleteket pontosan, de Nick úgy ítélte, jól elleszek vele. Aha… Amint idejött, rögtön be kellett zárnom. Mégis miért akartál megbolondítani egy falka nélkülivel? Mármint…gondolom befogadtad magad mellé, ezek szerint. Más, hozzám hasonló vadak urával ellentétben, én szeretem az állataimat. Emberként is jobban megértettem magukat azokkal. Noha, akkor sem kellett a szomszédba mennem, a szadista énemért, és bizonyos szempontból szar is, hogy például nem Belle lettem, mert a szexet lehet a legjobb fegyverként felhasználni. Bár… ennek is megvan a haszna, viszont nem élhetek vele. Egyelőre Maverick állatait voltam képes magamhoz hívni, amin mindketten meglepődtünk. Persze, nem akartam visszaélni a bizalmával, ám, egy ideje, amióta titkon szövetségre léptem az idős, jóképű vámpírral, azóta az én erőm is mintha másabb lenne, változom. Jó irányban, hasznomra van ez az egyesség. Csak a megfelelő alkalomra várunk, én arra, hogy Maverick felkészüljön, valamit rejteget, pontosabban valakit. Rebesgetik, hogy létezik az illető, és talán ő a kulcsa mindennek? Persze ezt csak sejtem. Modern öltönyt viseltem, nem vagyok az a fajta vámpír, aki leragad egy-egy kornál, vagy annál, amiből származik. Szeretek haladni a korral, nem kitűnni. Be kell lássam, most hogy a falka jelenléte vonzza néhány leopárdomat, hagyom őket, hadd menjenek, de ezt csak én szívtam meg jelenleg, szó szerint. Nincs meg a saját kis pommem, Lisa sokat időzik a falkával, talán élvezi, hogy Nick sincs itt, és egyébként is, kis ribanc volt, az alá feküdt, aki a nagyobb hatást gyakorolta rá, ha nagyon szemét akarnék lenni ,visszahívnám, mert megtehetném; de nem fogom. Persze Carl, a harcosom is szívesen táplálna, de rá szükség van, az emberek ellen, a seregben szolgált régebben. Megtorpanok Will előtt, és a szürke szemeim villanásából láthatja, az éhségemet. - Hozzád indultam, táplálkozni szeretnék, és te vagy itt az egyetlen leopárd. – jelenleg, tényleg, nem érezheti a társait sem, akikkel eddig együtt héderelhetett, az egy héttel ezelőtti cécóig. Kis híján múlott, hogy megnyúzzák, mert beszólt az egyik mesternek. - Beszédem is van veled, de nem itt, a szobádban. – bökök a folyosó vége felé.
A hozzászólást Gorduin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-03-24, 13:31-kor.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2019-11-20, 20:58
Romero & Will
Wretched and divine
A cirkusz nyüzsög, és itt mindig történik valami, és nem kell a szomszédba menni egy kis balhéért sem, még akkor sem ha Nicky még nincs itt. Elég keményfejű tag és hát mit tagadjam alfa és Romero szörnyrésze ez már akkor világos volt amikor a börtönben találkoztunk és maga mellé vett hogy ne baszogassanak, és segített a belső vadállatommal is dűlőre jutni. Nem voltam gyakorlott alakváltó még és nem akartam magánzárkában elkülönítve rohadni, így is a telihold éjjeleire elzártak minket hogy ne okozhassunk kárt semmiben. Nem volt jó időszaka az életemnek, de cserébe szépen kigyúrtam magam, mert mást nem lehetett kezdeni igazából. Nicky meg eleve megkövetelte hogy töltsem hasznosan az időmet. Ezen is mormogva gyaloglok bele majdnem Romero mellkasába ahogy hirtelen előttem terem és máris nagyon cuki és ártatlan leszek, hogy én aztán semmit nem akarok csak kimenni a városba egy kicsit lazítani mert unom a bezártságot, és megzizzenek még egy nappal tovább odalent. Én emberként élek, nekem kell a napfény, mégha neki nem is. - Oh, akkor még jó hogy találkoztunk - füllentem hiszen az utolsó vágyam volt pont most beleszaladni, de utána ha békén hagy, akkor még simán kiruccanhatok egy kis éjjeli gyorsulásra. Most hogy mondja, tényleg nem érzek a közelben mást de nem is moccanok meg csak vágyakozóan nézek el a háta mögött az ajtó felé. - Hm, miről beszélgessünk? - nem szokott csak úgy csevegni. Vámpír, nincs cukormázas álomképem róla, így hát elindulok vissza a szobám felé. Fél éve lakom itt kb de még mindig olyan mintha csak átutazóban lennék. Személytelen, jellegtelen. Nem tudom mit jelent az otthon. Lehuppanok az ágyamra és hagyok neki is helyet.
Egyelőre csak túl akartam jutni az étkezésemen, persze voltak váltók, akik szívesen felajánlották volna magukat, de az első állat, amit hívni tudtam, a leopárdok, az ő vérük sokkal, de sokkal jobban a fogamra való íz volt. A jaguárokhoz tiszteletből nem nyúlok, és éreztem, már ahogy a hívásomra farkasok is mozdultak, és néhány patkány is; ezért kellett csinyán bánnom az erőmmel. Ha nem ettem, zaklatottá váltam, és nehezebben tudtam összpontosítani. Ezért sem értem, hogy Nick, miért egy ilyen vékony kölyköt küldött nekem. Egy korty és szárazra szívnám. Az biztos, hogy innen nem fog kimozdulni olyan könnyen, hiába látom rajta, hogy legszívesebben távozna. Nem most. Végig nyalok a nyelvemmel a fogaimon, és benedvesítem a számat, még élnek bennem efféle emberi vonások, hiszen, még fiatal vagyok, bizonyos szempontból. Ellenben, nagyon is értek mindenféle harchoz. Egy yakuza tag intézője voltam a korábbi életemben, így a könyörtelenség nincs távol tőlem. Sőt. Ha éhségről van szó, sokkal kifejezőbb vagyok, mint az idősebb társaim. Szürke izzással lobbannak fel most a szemeim, látszik, hogy uralkodnom kell magamon. De sosem volt panasz Lisától sem a táplálkozásomra, kéjként élte meg, és még le is feküdhettem vele. Kicsit sajnálom, hogy elment. Utána megyek a lakosztályába, most járok itt először, tényleg olyan, mint egy hotel semleges szobája, ahol nap-nap után váltják egymást a vendégek. Megvetőn siklik a tekintetem a berendezésre. Amúgy, mindenki berendezhette magának,ha akarta. - Lisa, a volt pommem, sokat időzik a falkával, most hogy Nick hűsöl.- jegyzem meg, miután becsukódott mögöttünk az ajtó. - Új pommét keresek, és Nick falkájában mindenkinek megvan a maga haszna, és előnye, amivel szolgálhat, te pedig… fél éve mást se csinálsz, csak rossz fát teszel a tűzre. Sok mindent elnéztem neked, elvégre nem én vagyok az alfád, csak a hívó állatom vagy. – fél lépést teszek előre az ágy felé, ahogy ránézek. - Tudod, hogy mit jelent pommének lenni? – kérdezem tőle, ahogy egyre közelebb, és közelebb lépek hozzá, és megállok előtte, így pillantok le rá, és szívom be a friss, lüktető, élettel teli illatát, egy pillanatra még le is hunyom a szememet. Ebből is látszik,hogy fiatal vagyok. - Nem szeretem a többi vérállat ízét, és illatát, és érintését, úgy, mint a leopárdokét. – teszem a térdemet a combjai közé, és fölé mászok. A ragadozó pillant rá, aki éhes, aki csak arra vágyik, hogy belé mélyessze a fogait, hogy a szomját csillapítsa. Én szeretem az éhségemet szexel is csillapítani. Attól sokkal intenzívebb lesz a vérük íze. Megsimítom az arcát, és várakozón pillantok rá. Várok a beleegyezésére, a válaszára. Alapvetően, nem kellene gondolkodnia rajta. Mert állítólag Nick mellett jól érezte magát, és mellettem is jól fogja, ha hagyja magát.
A hozzászólást Gorduin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-03-24, 13:32-kor.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2019-11-23, 11:07
Romero & Will
Wretched and divine
Nem örülök neki különösebben hogy pont Romeroba botlottam bele, mert nem akar olyan könnyedén kiengedni innen, de már nagyon mehetnékem van és hülyét kapok a Cirkusz alagsorától, de ha egyszer beszélni akar velem, akkor beszélni is fog és nem akarom megvárni amíg kikényszeríti az engedelmességet és a leopárdomnak sincs ínyére a dolog. Így csak visszasétálok pár lépéssel előtte a szobámba és leülök a kényelmes, nagy ágy szélére mert néha nem alszom egyedül. Leopárd vagyok, és néha igénylem a többiek társaságát, és egyszerűen csak azt hogy valaki legyen mellettem. Figyelem ahogy felméri a szobát, és mintha nem lenne ínyére. Nem érzem igazán otthonnak, és nem éreztem vágyat arra se hogy berendezzem. Nicky azt mondta hogy nem maradunk sokáig a cirkuszban és így nincs értelme nagyon lakberendezni az egészet. - Igen, őt elvarázsolják az itteniek, bár nem értem igazán miért. A helyi domináns hím... hát inkább hagyjuk szerintem - legyintek, mert valamiféle idealista tánctanár. Nem alfahím, csak elég erős hogy átmenetileg vezetőnek nevezze magát amíg nem jön valaki hogy lemossa a színpadról. Nicky nem fog tökölni vele. Tudom, mert fél éve vagy egy éve mikor idejöttem, világossá tette hogy hiába van itt Romero, a helyi leopárdok nem igazán együttműködőek, és akik meg Romeroval jöttek, azaz a falka azok ugye hűségesek is a vámpírhoz. Én is, bár Nickyhez leginkább, erre nem lehet panasza. - Azért ez nem igaz... Mind a két klubbod webes részét kezelem, és frissen is tartom - mert dolgozom is végül is, és kapok is érte fizetést. Egy másik vámpír munkája volt ez, de ő elment a városból és most rám szakadt, mert Nicky még nincs itt. A legújabb hóbortja hogy legyek profi programozó. - Tudom, mit jelent - válaszolok ahogy felnézek rá, de igazán gondoltam hogy ezt egy vámpír meg fogja tőlem kérdezni, és pommének akar. Szóval még egy nyűg a nyakamba? Remek. Egyszerűen remek... - Pedig bőven van miből választanod ahogy elnéztem - mosolyodok el nagyon cukin, ahogy lassan hanyatt dönt az ágyon azzal hogy fölém mászik és szinte már az érintésével is felfel. A simogatására épp csak megállom hogy ne dörgölőzzek oda. A hívott és a hívóvámpír között mindig erős a kötelék és jól érezzük egymás közelében magunkat. Oldalra fordítom a fejem hogy szabaddá tegyem a nyakam, csak előbb kikapcsolom a kis ezüst színű orvosi fém nyakláncot. Igazi ezüstöt nem hordhatok mert égeti a bőröm. Persze kis mértékben még akár.... izgató is lehet. - Jól van.... - fészkelődöm el kicsit jobban ahogy enged és gyakorlatilag ezzel igent is mondtam. Nem akarok falkanélküli kóbor lenni mert kitesz a csapatból. Azért igénylem a leopárdok közelségét.
Engem meg tökéletesen hidegen hagy, hogy mennyire örül nekem ,vagy sem. Okkal küldte ide Williamet, így némileg felelősséggel tartozom érte én is. Vigyázok rá, amíg ő nincs itt. Ennyi a minimum. De ne akarja,hogy a falka ügyeibe szóljak bele. Egyikük sem. Mert az nem az én dolgom, úgy is a legerősebbet hívom az falkából, vagyis hívnám. Nem teszem. Megvan a saját szörny részem, és alfám, és ő tényleg sokkal erősebb a helyi hímnél. Majd, hagyom, hogy hadd intézzék ők ketten, egymás közt, ha itt az ideje, vagy… bánom is én. Igaz is, a klubjaim, szép munkát végzett velük a srác, lehet, hogy beajánlom Mavericknek is, ha elfogadja ha nem, nem. - Valóban? Közel s távol csak téged érezlek itt leopárdként. – figyelem, ahogy kikapcsolja a nyakdíszt, és várakozón nyalom meg az ajkamat. Végig rándul a vágy a testemen, ennék, és dugnék is egyszerre. Nimfomán voltam, amikor még éltem, és ez szerintem most se változott sokat. Ahogy megsimítom újra, ezúttal az ütőere felett, az erőm is körbefonja finoman, gyengéd selyemfonalak kúsznak köré, és cirógatják a testét, hozzádörgölöm az arcomat a bundájához, szép teste van, és a szörnyének is. Nem akarom előhívni az állatát, pusztán csak jól akarom érezni magam vele. Ahogy simítom a testét is, úgy az állatát is, ott térdelek előtte, és ahogy a macskák szokták a fejemet hozzádörgölöm az övéhez, és tulajdonképpen üdvözlöm, Nicky mellett tanultam meg igazán használni az erőmet, mindig amikor megharaptam, fájt neki, a mesterem semmit sem mondott el arról,hogy miként működik, sőt sokáig azt hitték, hogy képtelen vagyok használni is, ezért hamar kidobtak a csapatból, ami a hasznomra vált. Ők szívták meg, amikor meglátták, hogy Nickyvel tértem vissza, hogy revansot vegyek egy velem egy időben átváltoztatott tagon. Nem hagyom magamat, senkinek sem. A harapásom, nem töltené el senkit sem eufóriával, sem vággyal, de tudok kedveskedni a szörnyeknek is, hogy ne érezzék fenyegetőnek ha beléjük mártom a fogamat. Most nincsenek láncok, se béklyók, se pányvák, én vagyok, az állattal szemtől szemben, persze lefejtem a körmeimmel Willről a ruháját, de hol érdekel ez engem? Kap másikat. Addig cirógatom a testét, amíg meg nem érzem a vágyának illatát is, és annak a jelét is. A kezem ráfonódik a farkára, és puha csókot hintek az ajkára, tudom, hogy megadta az engedélyt, de ha nem vigyázok, az első harapásom, olyan lehet, mint akit satuba fognak, és leigáznak, nem kellemes. Ha figyelek, és vigyázok, olyan biztonságot árasztok, akár egy alfa, egy faj vezetője, mégsem vagyok teljesen közülük való. Emiatt más. De legalább nem fáj neki, a kezembe veszem a farkát ,és magam is felnyögök, benne akarok lenni. Szeretem az összes hívottam, és Willnek is hálás vagyok, amiért a rendelkezésemre állt. Végül, megteszem, belemélyesztem a fogaimat a nyakába. Egy csepp sem fog kárba veszni, finom a vére, fel is nyögök, a kezem gyengéden simogatja Will ékét, és amint megérzem, hogy bennem is van szufla, lehúzom róla a nadrágját.
A hozzászólást Gorduin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-03-24, 13:35-kor.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2020-01-03, 20:46
Romero & Will
Wretched and divine
A falka szellemmel együtt Romerot is megnyertem, amikor Nicky ide küldött de nem bánom mégsem, mert itt sokkal jobb mint valahol csövelni és lógni a semmiben, célok és minden nélkül. Leginkább falka nélkül, mert a macskafélék azért elég érintésmániásak, bár ezt mondjuk nem tudom, más alakváltóval ritkán találkoztam. A sitten egyáltalán nem, utána meg idejöttem, bár a város hemzseg a mindenféle fajútól és nem bánom hogy ennyire színes a felhozatal, csak engedne már ki innen.... Kezdek klausztrofób lenni ennyi bezártságtól, és most is csak elkapott mert kajás... - Jó hát úgy értettem általában vannak páran akik közül válogathatsz kedvedre, nem csak leopárdok feküdnének be a fogaid alá ahogy elnéztem - mosolyodok el ahogy a nyakamba szimatol, és fölém magasodik. Nem félek tőle, tudom hogy nem bántana igazán, még ha néha bezár vagy éppen elveréssel fenyeget és rám sóz egyet kettőt. Nem fájdalomnak élem meg, és így Nicky is a haját tudja tépni ettől. Megfeszülök kicsit ahogy fészkelődöm, és végül is adom a nyakam hogy megharaphasson, ahogy belekapaszkodok a derekába, és hagyom hogy a szemfoga elmerüljön a vénámban. Nem rossz vagy kellemetlen, és megborzongok. Az előtt sosem harapott meg vámpír és büszke voltam erre, de végül is nincs ebben semmi rossz és az élvezetnek ez is egy formája ahogy a mentális síkon a macskám simogatja és vakargatja. Furcsa ez a vérvonal, de egyszerűen a leopárdom érzi a szellemkéz érintését sokszor és a galádja oda is törleszkedik. Felnyögök ahogy megszabadít a ruháimtól. Hát ezért öltöztem fel, most komolyan? Láthatja számos tetoválásom, de a legnagyobb a mellkasomon van. A főnix minta ami engem szimbolizál, hogy mindig felállok, és semmi nem dönthet porba. - Romm - nyögök fel ahogy a kényeztetése hatására, igencsak mereven meredek a kezében és jólesően borzongok meg. Nem baj ha fáj, nagyon nem baj... Provokálom, és feszegetem a határaimat ahogy a vállába harapok.
Érzem rajta, hogy szenved a bezártságtól, de majd ha megkaptam , amit akartam, akkor elengedem. De nekem most, ő kell, és az ,hogy kieresszem egy kicsit a gőzt, észrevettem, hogy a fájdalmat másképp éli meg, egy ütésem után is, az izgalma szaga kúszott az orromba, és ez kicsit fel is bosszantott akkor. De most… Könnyedén szabadulok meg a zakómtól és az ingemtől, csak a nadrágom maradt még rajtam egyelőre. Ahogy megvolt az első korty, végre legeltethetem a szemeimet a testén. Szép példány, elbűvölve húzom végig az ujjaimat a tetoválásai felett, és a főnix felett is elidőznek az ujjaim, ezért eshet meg az ,hogy váratlanul ér a harapása. Csak Nicky haraphat meg! Csak ő! Ráadásul, az ezüstös szájával! Gyomorból morgok fel, és kapom el a torkát, ahogy felállva a falnak szegezem, az ágyam felett, és újra rámorgok. Gyakorlatilag, majdhogynem a levegőben lebeg, szürke szemeim szikrát vetnek, és igen, már nem simogatom a leopárdját. Őt szorítom satuba, az egész testét, mentálisan. - Jobban teszed, ha nem moccansz. Amíg nem mondom. – figyelmeztetem, és leengedem a párnára. Ha végeztem vele, megtanulja a végére, hogy engem soha nem haraphat meg. Leengedem a párnákra, és kinyúlok balra a feje fölé, és egy bilincset, vastag karperecet csattintok a csuklójára, majd a másikra is, tud benne mozogni, mert le tudja engedni a kezeit, egyelőre maga mellé. De én csak fogom, és kihúzom egyszerűen a bokáinál fogva a lábait alóla. ő akarta a bajt. Így az ágyon puffan, majd a bilincsek a bokáin is csattannak. Ezután feszítem ki a végtagjait az ágy felett lógva, úgy, hogy akár simán át tudom hasra is fordítani a lebegésbe. Tudom, hogy nem szeretik a béklyókat sem, de ezt magának akarta. Kesztyűt húzok, olyankor szoktam, ha ezüsttel dolgozom. De még nem döntöttem el teljesen, hogy mit fogok tenni vele, csak megszokásból kerül fel rám. Ha netán véletlenül változtatnék a terveimen, és egy olyan eszközhöz nyúlnék, ami egyébként nem ezüst tartalmú ,de most, az alkalom miatt olyat vettem elő mégis, akkor ne legyen belőle bajom. Most, hogy itt lebeg az ágyam felett , újra végig nézek rajta. A kockás hasa nagyon is bejön, és a tetoválásai is, de előbb, kihúzom alóla a lepedőm, és a párnám. A fekete gumis matrac védő kerül elő, ami vízhatlan réteggel is rendelkezik. Gondosan becsukom az ajtómat, nem akarok plusz vendégeket, senkit. Tudom, hogy alapjáraton fájdalmas a harapásom, így azzal még nem próbálkozom, vagyis, az lesz a jutalom. Azért, először odahajolok hozzá, és elzárom a nyakán csordogáló patakot, miközben újra megszívom a vérét, annyira meglepett, hogy elfelejtettem lenyalni a heget. - lássuk… - kipeckelem a száját, mer nem akarom,hogy feleseljen. A tarkóján bedugom a bujtatóba a szíjat és elégedetten szemlélem, a felajzott kis leopárdomat. - Bizonyára direkt csináltad, de az biztos, hogy a regenerálódásod ide kevés lesz, és hiába engedtelek volna el, egy könnyed vérivás után, mert éreztem ,hogy kezdesz megkattanni… - egy pálcát veszek elő, aminek a végén apró pici karmocskák vannak, ezüstből, a bokájához érintem, annál picit több ezüst van ebben, mint a piercingjében. A bokájához érve,egyből megérzi, és fel is szakad a bőre, én pedig figyelem, a kiserkenő vért, és most az egyszer sajnálom, hogy ilyen játékba kezdtem. Mert éhes vagyok, ideges vagyok, Nicky miatt, és többet eszek. Ezért a pommemon kívül szoktam tartalék forrásokhoz is nyúlni ilyenkor. De, most… Megnyalom a fogam hegyét, ahogy a vérére vágyva tovább haladok, fel a belső szombján át, a farkát kikerülve. - Ha megmozdulsz, mélyebbre tolódik, és azt te sem akarhatod! – figyelmeztetem. De talán mégis… látom, ahogy a farka megfeszül, de biztos, hogy nem fog elélvezni egyhamar, és ekkor jut eszembe még valami! Egy ezüst láncot veszek ki az egyik fiókból, ahol a játékszereimet tartom. Ez alacsonyabb ezüst tartalmú, mint a piercing, de épp elég kellemetlenséget fog okozni neki. - Ezt pedig… szépen a farkad köré tekerem, ha el mersz élvezni, idő előtt, volt nincs koronaékszer. – csapok a meredező férfiasságra rá, figyelmeztetőn.
A hozzászólást Gorduin összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-03-24, 13:39-kor.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2020-02-18, 20:32
Rom & Will
Wretched and divine
Ki akarok menni. Már elegem van a cirkuszból, és hogy a föld alatt létezzem, én nem vagyok ilyen vakond féle, és szükségem van a friss levegőre. Én nem ide tartozom, és akármennyire is jól érzem magam Romeroval, és ahogy a vérem veszi könnyedén harapok a vállára, nem is igazán gondolok bele hogy ezzel most jót vagy rosszat teszek, de végül ahogy reagál, és a torkomra fogva a levegőben tart egy fájdalmas nyögés szakad ki belőlem. Az ezüstöm nem égetheti meg komolyan, maximum egy egészen kicsi bizsergést érezhet. Mégis mellre szívta úgy látszik. Bele bizsergek az érzésbe. Felvillanyoz és beindít, de mégis egy kicsit megrémít és imádom ezt az egyveleget. Vágyat kelt és feltölt. Halk nyögés szakad ki belőlem ahogy lassan leenged a párnára, és nem moccanok, hagyom hogy elrendezgessen. Már épp eléggé kihívtam magam ellen, nem akarok rontani a helyzetemen, de ugyanakkor... Hagyom hogy vastag béklyók fogják körbe a csuklóimat. Aztán huppanok az ágyon és a bokámra is csattan egy pár, és megfeszül a testem. Nem a legkényelmesebb de volt már rosszabb is, és csak feltüzel. Nem szeretek kifeszülve lenni, de megvan a maga gyönyöre ennek is. Figyelem ahogy eltűnik a takaró és a párna is, és csak én maradok. Felnyögök a kellemes érzéstől ahogy lezárja a sebet, és ahogy a szájpecekkel közeledik, megnyalom a szám szélét, mielőtt kinyitnám a szám hogy ráharapjak. Ahogy befűzi a szíjat kicsit megrázom a fejem, jelezve hogy ezt most tényleg nem szándékosan csináltam, csak egyszerűen nemgondolkoztam és nem hittem hogy ennyire megkattan ettől. De nem panaszkodom, és nem akarok menekülni. Érezheti a szívverésem is hogy csak izgatott, de nem rettegéssel teli. Megrezzenek ahogy megérzem az ezüst karmolását a bokámnál, még nem fájdalmas épp csak kellemetlen, és kissé megemelkedik a mellkasom ahogy eluralkodok magamon hogy ne ficeregjek. Pedig nagyon nagy a kísértés. Biccentek, hogy megértettem a dolgot. Megrándul az ágaskodó farkam ahogy az ezüstlánc köré fonódik. Nem túl szoros, de nem is igazán kellemes és megjelenik az első izzadtságcsepp a homlokomon. Vágyom.... Annyira vágyom rá...... Belebizsergek. ~ Kérlek!~ - fohászkodom némán.
Eddig nem igazán figyeltem oda rá, csak amennyire szükséges volt, hogy ne kandalló díszként végezze. De azt hiszem, ez mostantól másképp fog működni. Egyrészt, felborzolta az idegeimet, mert visszaharapott. Eddig csak Nickynek volt ehhez bátorsága és mersze, és érzem én rajta, hogy nem szándékos volt, mert az illata és a szaga is másról árulkodik, de én meg már rég játszottam igazán, olyan igazit. Beindít, ahogy hallom a visszajelzéseit, élvezi, ahogy leengedem, vagy…a torkát fogtam, nem ez adja meg a hatalmamat felette, hanem az a fajta bizonytalanság, amikor nem tudják, sosem tudják, hogy mi következik, de élvezni fogják. Ez sem kínzás lesz. Legszívesebben sutba dobnék mindent, és fognám, kikefélném belőle a szuszt is, de tudom, hogy ami most következik sokkal ,de sokkal jobb lesz, mint egy fékevesztett dugás. Sejtem, hogy Nicky azért küldte, mert szinte magát látta a srácban, pár év és biztos ,hogy akkora szája lesz, és ott van benne a lehetőség, a szikra, hogy alfává lehessen. De tudom, hogy mindezek nem érdeklik őt, egyelőre. De ha megszereti a falkát, azokat, akár akik velem vannak, vagy… találkozik valaki nősténnyel, bárkivel, már másképp fogja gondolni. Letérdelek a combjai közé, és a kesztyűs kezemmel eltartom a fejemtől az ezüstözött ékszerét, és mohón gonoszul pillantok rá, fel, a farka mellett. A legnagyobb kínzás az lenne, egy váltónak, ha nem ér hozzá senki, de tudom, hogy ez két élű fegyver. Tiszta, és friss az illata, így tudom, hogy fürdött. Csak egy futó nyalást engedek meg a comb artéria felett, aztán gyorsan el is tűnök a lábai közül. Gyorsan mozgok, hogy ne is láthassa, hogy mit fogok a kezembe, legyen meglepetés, egy az első gömböt, ami síkosított, be is dugom a megfelelő helyre, és elégedetten lesek fel Willre. Ezután a kedvenc játékszerem jön, a vibro tojások, ilyenkor igazán szeretem a modern kort. A lágyékához egy-egy tojást rögzítek, a zsinórok pedig a térdeim előtt hevernek, egy kapcsolóról irányítható a két tojás, és akkor… Neki kezdek. Lassan az análgyűrűért nyúlok, és őt figyelem, de nagyon lassan kezdem feljebb tolni, hogy minden egyes egyre nagyobb golyó méretét külön, külön érezze, és közben még a rezgéssel is az érzékeit bombázzam. Itt nincs túl sok holmim, pedig kipányváznám, a karjaiz és a lábait is, nagyon vágyok egy saját helyre, ahol el tudok vonulni, és berendezhessek magamnak egy erotikus kínzó kamrát. Egy hétig nem látnának szerintem! Pedig ezt ki kell próbáljam vele, egy csinos vastag nyakpánt, ami egy pórázhoz kapcsolódik, és a nyakpántról még két rövidebb pánt nyúlik el a csuklókig, kellőképp kitárulkozó , és megadó pózba késztetve a tulajdonosát, főleg ,ha még egy béklyót teszek rá, és az a formás fenék mentén, a farkához lenne rögzítve, ívben feszülne meg a teste, olyan ívbe, ami jó a szemnek, de semmit az idegen kezeknek, csakis én érhetnék hozzá. Ha pedig, rossz fát tett a tűzre… -William… - elegáns angolsággal ejtem a nevét, és állítok a vibráció erősségén, valamint, a anál golyók be és ki hatolási sebességén. Pillantásom pedig a béklyóba kötött ékszerre villan. Látom már a vágy első áttetsző cseppjét gyülekezni a makk körül, és kivillantom a vámpír fogaimat is.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2020-06-12, 23:21
Rom & Will
Wretched and divine
Nem volt kifejezetten célom hogy így, ebben a formában kössek ki a karjai között és pomménak lenni sem épp a legnagyobb kiváltságom, de Nicky meg is nyúzna elevenen ha nemet mondanék rá, azt meg azért nem akarom. Bár szívesen élvezem kitüntető figyelmének teljes hiányát. Mostanában nagyon rám van szállva, és nevelési célzattal a lelket is kihajtja belőlem, nem csak fizikálisan. Mentálisan is. Romero mellett kényelmes az élet, de azért van amit már nagyon szeretnék és ma ki akartam menni, mert már lassan teljesen elveszítem a színemet hogy folyton a föld alatt kuksolok és nem mehetek napfényre. Megpenészedek itt, de persze ez is túl szépnek tűnt hogy igaz legyen és most kifeszített tagokkal heverek, és még beszélni sem tudok. Felkorbácsolja a vágyam, és felszökik az adrenalin szintem, ahogy kényeztet/büntet éppen, minek akarja nevezni és a szájpecek mögött nyögök fel, amit alig hallani csak. A testem, izzadt lassú tűzben ég ahogy végigkaristol az ezüstös kis pálcával, de van rajtam elég fém így is. Bizsergető érzés, de nem fájdalmas. Felnyögök ahogy végig simít és végül is megnyalja a combom. Ki vagyok hegyezve minden kis apróságra, és ... hirtelen eltűnik előlem és nem látom hiába nyújtogatom a nyakam, de aztán igyekszem ellazulni kicsit amikor megérzek valamit és megugrok picit. Hideg és síkos, valami gömb lehet vagy tojás.... Aztán kát másik érkezik és megrándulok de tartom magam. Harapom a gömböcskét és izzadtságcsepp suhan el ahogy próbálok nem elélvezni, mert rohadtul izgat ez az egész és tudom hogy nem normális. Nem lehet az, és mégis.... -Ahhgggghhh - morranok fel ahogy megérzem a többit és megfeszülök ahogy befogadom a golyókat, és nem engedem ki őket de közben érzem azt is hogy a tojások vibrálnak és kínlódok kicsit a kéjes fájdalom határán hogy nem élvezhetek, de mégis.... hihetetlen érzés és nem akarok.... De mégis....A nevem hallatára megfeszülök és erőlködök hogy ne legyen látható nyoma az élvezetemnek, de egy csepp, előváladék már ott csillan, de még nem.... tartom magam, és csoda hogy nem rágcsálom szét a golyóbist. ~ Rom.....Ahh kérlek!!!~ - fohászkodom némán.
Nem engedem szabadon, elérem, hogy könyörögjön, a megváltásért, a megkönnyebbülésért, és könyörtelenül sodrom többször az extázisig, amikor már összefüggéstelenül zagyvál mindent, amikor szinte a testén kívül lebeg, és az elméje is elér egy másik síkot. Valahol az állata, felé lebeg, hiszen az ösztönein kívül semmi mást nem érez. Élvezem, hogy a szemei szinte fent vannak akadva, a nyelve ki lóg, és nyöszörög. Rég szórakoztam valakivel ilyen jót, még az ágyam is ketté törik. Sajnos, vagy sem. Nickolo itteni szobájába térek nyugovóra. Kár, hogy nem érzem az illatát, mert nem feküdt az ágyban, eleget. Ellenben, meglehetősen elégedett vagyok, és ez kitart reggelig is. Az önkéntesemnek sem okozok fájdalmat, jó kedvem van, kicsit elfelejtettem azt, hogy mik frusztrálnak. Williammel, gyakorlatilag bármit megtehettem, és mindketten élveztük. Te rohadék! Te nagyon…nagy rohadék! Utálom, ha hozzám küldi a leopárdjait, de ez… most… Elviselhetőbbnek érzem magamat. Az egyik éjjel ellátogatok egy telekhez, távol van a folyótól, és meg kell oldjam a víz szigetelést is. De, már kész is az adásvételi, mivel Nicky nevén van, így be tudok menni az ingatlan területére, és a házba is, amit le fognak rombolni. Elég sokat fizettem azért, hogy minél hamarabb elkészítsék, és nem sajnálom rá az anyagokat, hogy minden tekintetben megfeleljenek. Tűz álló, uv védő ablakok. Már nem csak a terveket, és az alaprajzokat akarom látni. Azt akarom, hogy itt legyen, álljon, és betöltse a falka! Türelmetlen vagyok? Igen. Tudom, hogy az érzés átmeneti, de kissé magányosnak érzem magamat. Williamet hívom, és az egyik harcos nőstényem, nem akarok mást, csak elvonulni egy kicsit a világ elől.Nem izgat, hogy hogyan jönnek ide, de lesz helyük az erdőben is vadászni, a terület kijelöléséről, majd Nicky gondoskodik, majd. Nem félek attól, hogy nem oldaná meg. - Gyertek, változzatok át, vadásszatok. Hívom a többieket is. – igen, hívom a falkám többi tagját. Nicky rendszeréhez értek, így nem félek attól, hogy bárki feltörné a privát holmijaimat, akár Angliában, akár itt, ahol még csak most lesz először saját házam. Eddig a cirkuszban laktam, de már elegem van belőle. Le akarok telepedni, egy időre, és ez a terület megfelelőnek tűnik, egy új, egy másik vezető kezei alatt, aki sokkal szimpatikusabb nézeteket vall.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: I did nothing! 2023-04-09, 21:58
Rom & Will
Wretched and divine
Nehezen szakadok el a valóság és élvezet kettősségéből, de valahogy azért csak sikerül mindent felemésztő érzésben elvesznek. Fennakad a szemem, ahogy kényeztet és kínoz egyszerre és nehezebben veszem a levegőt, szaporán süllyed és emelkedik a mellkasom. Az állatom is feldorombol ahogy szinte elvesztem az eszemet is a tevékenykedése során. Nem tagadom, nem nagyon volt ennyire igénybe vevő szexben részem, de mégis borzalmasan kimerít. A testem kéjes kimerült lázban ég, ahogy lassan visszakerülök az ágyamra és kimerülten fújtatok ha a labdácska is kikerül a számból, és összegömbölyödök. Kinyújtózkodom hiszen eléggé igénybe lettem véve és elfáradtam. Összegömbölyödöm az ágyamon ahogy Romero elmegy. Nem kell sok hogy elnyomjon az álom. Sokáig alszom és nem sietem el a felkelés utáni fürdést sem, de aztán csak erőt veszek magamon és felöltözöm. Megfésülködöm és belövöm a hajam is, de csak szolidan sminkelek, nem esek túlzásba és aztán leülök a laptopom elé hogy megnézzem a napi feladataimat amikor a gyomromba akadó kampó húzását megérzem. Elindulok a hívás felé. Romerot meglátva egy másik nőstény van mellette. Elmegyünk egy üres telekre ahol átváltozásra bíztat. - Jó, de akkor utána órákig nem leszek használható - figyelmeztetem ahogy ledobom a ruháimat a földre. Nem kéretem magam sokáig ahogy felajánlja. Átváltozok és a többiekkel nyargalok nyúl és szarvas után. Fácánt érzek meg.... összecsordul a nyálam és vetődöm. Képek. Szagok. Érzések. Karmok, és szakadás. Aztán Romero szürke szemei, ahogy az állatom nekifeszül. Játékosan és mégis ingerkedve vele, aztán a hátára ugrik és mintha csak fatörzs lenne körül ölelem. Karmaim beleakadnak a ruhájába néhol. Nem zavar. Összenyálazom kicsit a nyakát.