A hangulatom, az valahol a "pokoli" és a "hagyjatok meghalni" között ingázik, olyan óránkénti intenzitással. Abban a városban időzöm ahonnan a vonat szokott indulni, egy fél napi távolságra onnan, ahol a barátaim élnek. Barátok és család. Milyen furcsa kapcsolatok, és mégis mindkettő jelen van az életemben, még Noéként is. Mert hogy én lennék az élvezetek noéja. Persze, sokra megyek vele jelenleg, mert a Gróf úrnak hála éppen büntetésben csücsülök, mert nem sikerült végrehajtanom valamit, és szerinte módfelett pofátlan voltam vele szemben is. Pedig én csak kérdezősködtem. Road persze viccesnek találta, mint mindig. Én kevésbé, mikor a Gróf úr a torkomra markolva blokkolta az erőmet, ameddig jónak látja, ahogy ő fogalmazott. Azután eleresztett és kitett itt, mondván helyezzem magam parkolópályára, lesz időm gondolkodni. De miről? Újabb szál cigire gyújtok rá, és az üveg whiskeym fele már elfogyott, amikor egy ismerős és nagyon nagyon kéretlen alak tűnik fel. Az a fekete egyenruha, a Fekete rendhez tartozik. A vörös haj és a kendő meg Lavihoz. Már csak ő hiányzott a boldogságomhoz, komolyan mondom. Miért nem tudott egy másik kocsmába menni? Ingerülten hajtom fel a poharam tartalmát, hogy újabbat öntsek. Remélem a pultnál marad és észre se veszi a jelenlétem. Jelen állapotomban nem tudnék vele megküzdeni, hiszen csak az a mérsékelt képességem maradt meg hogy átcsusszanjak tárgyakon. Harci erőm és lepkéim éppen... blokkolva. Mi jöhet még ma? Komolyan?
A hozzászólást Undertaker összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-07, 17:46-kor.
Dorothea
Hozzászólások száma :
42
Join date :
2018. Mar. 05.
Age :
27
Tartózkodási hely :
In my head
Avatar :
Psychara
Tárgy: Re: Into the night 2018-03-05, 20:33
Nos, éppen semmi dolgom nincs. És ez nagyon fura érzés. Olyan régóta megy a háború a Noék és a démonok ellen, a Krónikás munkája pedig folyamatos, és most mégis nem kell mennem sehova, nem kell sürgősen ott lennem valahol. Furcsa, de nagyon jó egy kicsit leülepedni és csak gondolkozni a dolgokon, hogy mi történt mostanság. Annyi felé rohantunk a Noék ellen harcolva és olyan sok veszteségünk volt, hogy szinte már számon tartani is nehéz. Kell egy ital erre, ezért is térek be az aktuális megállónk egyik kocsmájába. És nézzenek csak oda, kit látnak a szemeim. Akarom mondani, szemem. Tyki Mykk. És emberi alakjában van itt, amiben a barátaival együtt láttuk, tehát mostanság nem szándékozik semmi Noés dolgot csinálni. Tökéletes, hogy egy kicsit elbeszélgessek vele. Rendelek egy korsó sört és egy rövidet mellé, majd egy hatalmas rám jellemző mosollyal az arcomon huppanok le mellé. -Nocsak, nocsak, kit sodort ide a szél... Mi járatban vagy itt kedves Tyki? -szólítom meg, és már kapok is az alkalmon, hogy belekóstoljak az italomba.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2018-03-05, 21:19
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Hogyazajóégszakadnará... Szakadna ki belőlem a káromkodás, de inkább lenyelem, és nem árulom el neki hogy itt vagyok, igyekszem meghúzódni, most nem keresem a bajt, és nem akarok semmit, csak nyugalmat mert a büntimben eléggé korlátozottak a lehetőségeim, nem kockáztatom meg hogy harcba bonyolódjak egy ördögűzővel, és meghaljak. A Gróf úr csalódott lenne, és sokaknak hiányoznék azt hiszem. Ahogy az asztalomhoz telepszik világ lazán, aranyszín szemeimmel mérem végig. Határozottan nem rossz, nagyon nem, de mégis az ellenségem, azokkal meg ugye nem kezdünk. - Te hiányoztál a boldogságomhoz, komolyan. Miért nem tudsz a három másik szabad asztalhoz menni, miért? - kérdezem drámai sóhajjal, és meghúzom a whiskeys üvegem. Talán arra számít hogy megtámadom, vagy nem tudom, de semmi kedvem hozzá. Részegre akarom inni magam és elfüstölni egy karton cigit. Elő is szedem a zsebemből. - Dohányzol, ördögűző? - kérdezem tőle, ahogy figyelem, ő sem épp hivatalos minőségben van itt. De miért pont itt kell lennie?! Miért?
Most kivételesen van egy kis szünetünk és még csak küldözgetve sem vagyunk sehová és ez egyszerűen remek érzés. A Krónikási munkám során hozzászoktam már az utazgatáshoz, de valahogy mégis jó egy kicsit egyhelyben létezni és kivételesen nem a szabad ég alatt aludni. Leginkább most is magolnom és kutakodnom kéne egy régi könyvtár mélyén, de még az Öreg is beismerte, hogy sokat fáradoztam az elmúlt időben és megérdemlek egy szabad estét. Ennél fogva kerültem ebbe a kis kocsmába. A többieket a szálláson hagytam, ők még túl fiatalok az italozáshoz, jobb ott nekik. És lám, kit is találok itt. Egy Noé, de nem éppen úgy tűnik, hogy nagyon Noé kedvében, ezért huppanok le mellé a söröm társaságában. Jó kedvem van és ha egy kicsit köszörülhetem rajta a nyelvem a korábbi verésekért cserébe, akkor én már boldogan megyek haza. -Csak hogy téged boldogítsalak. Most mondd, hogy nem örülsz szerény személyemnek. Olyan búval béleltnek tűnsz, hogy tényleg rád fér a társaság -Ha nem tudnám, micsoda is ő, komolyan aggódnék érte. Látszik a fején, hogy valami nagyon nem úgy sikerült a napjában, ahogyan ő akarta. -Nem, de te csináld csak. Amennyi robbanás füstöt szagoltam, ez már csak hab a tortán -sóhajtok, a démonok pora sem éppen kellemes, de azt is túléltem, szóval nem ez fog megölni. Nagyot kortyolok a korsómból, szándékomban áll legalább becsiccsenteni ma. -És neked miért van olyan fejed, mintha kicsi Timmy-re ráomlott volna a bánya? -Ha akarná se tudná ezt titkolni, messziről látszik. Én meg a mindent tudni akarok, mert mindent tudnom kell.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2018-07-24, 15:42
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Nem elég nekem hogy od lett az erőm átmenetileg, és csak viszonylag kis dolgokra vagyok képes, még ennek az ördögűzőnek is engem kell megtalálnia. Most komolyan ennyire szörnyű alak volnék akit ver az isten?! Ne, ne válaszoljon inkább senki. A pokollépkéim hiányoznak a legjobban, és nem tudom hogy keveredek ki a harcból élve ha odakerül a sor, most nem nálam van az előny, és a kalapácsa bérmilyen pici, nagyra tud nőni és jó erőnléttel forgatja is. Nem szeretnék a célpontjává válni így, mert félő kilapítana mint a rétest. Beleiszom az üvegembe, és már lassan kérhetem is az újabb kört, mert ennek már csak az alján lötyög egy kevéske. Ennyit ittam volna? Hová lett belőle az alkohol? Hát ez szégyen. - Jól van, akkor most mondom. Figyelj csak? Nem örülök szerénynek nem nevezhető személyednek, és akad elég szabad asztal neked is. Mint látod éppen bele akarom magam fojtani ebbe az üvegbe de már alig van benne. Miért ittad meg előlem? - fakdok ki, hiszen tudom hogy nem ő tette hanem én, de akkor is őt fogom hibáztatni érte. Ez alap. Nem is vagyunk barátok. Megtámasztom a fejem, ahogy ránézek féloldalas mosollyal, és összehúzott szemekkel. - Te mi az istent csinálsz itt? Ez a kocsma minden színvonal alatt van amit létezik... - sóhajtom, és rágyújtok. Kell a füst, és a mozdulat hogy kicsit megnyugodjak. Bár legalább szerencsére egyedül van, menekülni tudok legalább. A tárgyakon még át tudok menni szerencsére. - Semmi közöd hozzá! Foglalkozz a magad bajával Ördögűző, nincsen épp elég? Csináljunk még párat? - morgolódok, de eszem ágában sincs megmoccanni. Jó sok galibát okoztunk már nekik, és egyszer még engem is megszorongattak, de akkor is szerencsére nekem kedvezett a helyzet. Elnézem vörös fürjeit és a szemkötőjét. Valahogy még így is karakteres látvány, de... az istenfaszáért jár nekem ezen az agyam?! Mi a franc van már velem? Hátratúrom a hajam, ahogy Noés formámban szoktam viselni, de most nem látszódnak a jelek. Rohadt életbe már. Bár látszódnának!
A nem megszokott szabadság kifejezetten jót tesz mindenkinek a fiatalok és az öreg is kicsit tud valami mással foglalkozni, míg én a saját korom szerint viselkedhetek végre. Nincs sok lehetőség a két munkám mellett, ami leginkább azt követeli tőle, hogy aszketizmusra szorítkozzak. Hogy lemondjak a nőkről, még mit nem! Ennek ellenére mégis elég felelősségteljes vagyok. Tényleg! Csak Kandára ne hallgass. -Dehogynem örülsz te nekem, látom rajtad. Ohohoh, rám kenni, hogy elfogyott a piád, ennyire mélyen vagy? Ha hozok neked még egy kört, megbocsátasz? -teszek egy nagylelkű ajánlatot, miközben kuncogok. Látom én, hogy csak egy része szól ennek az ellenségességnek nekem, inkább csak frusztráció. Meglepően jól olvasok az emberek reakcióiban, bár nem úgy tűnik, de jól tudok velük bánni, és Tykkiről most messziről süt, hogy csak rossz kedve van. Felállok, akár tiltakozott akár nem és egy fél perc után már meg is jelenek egy teljesen ugyanolyan, teli üveg piával, miközben magamnak is hoztam egy újabbat, valamivel erősebbet. Kijár nekem. -Igen, de itt a legolcsóbb a pia az egész városban. Bár kapunk fizetést, nem vet fel éppen a pénz, ezért nem szórhatom meggondolatlanul, amikor le akarok részegedni -kacsintok rá, ahogy lehúzom a korábbi söröm maradékát és elégedetten sóhajtok a végén. Kellett már ez. -Csinálj, ha nagyon szeretnél, de szerintem nem akarsz te most ugrándozni itt mindenki előtt. Engem mindenképpen utálnak, de téged... Itt megbecsült vagy és nem akarod a jó híredet bemocskolni, igaz? -leginkább csak a szám jár, hiszen akármikor megtámadhatna, de szerintem nem akar most igazán nekem esni én meg csak örülök a társaságnak. Megtámasztom a fejem az egyik kezemen és nézem, ahogy engem néz. Nem mondom, egy jó nő bármikor le tud venni a lábamról, de azért a férfiakat sem vetem meg, ha elég szépek. Márpedig Tykki szép.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2018-08-04, 22:49
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Kényszer pihenő. A fejemben kattog ez a szó mint valami piros időzített bomba és nem akarom hogy felrobbanjon ezért inkább igyekszem az egész józanságom alkoholba fojtani és talán leszek olyan szerencsés hogy be is rúgjak tőle. Legalábbis ez lenne a nyilvánvaló cél, és Lavi megjelenése.... Kell a francnak ördögűző, de ahogy elnézem ő sincs szolgálatban és mellesleg egészen helyes a fél szeme ellenére is. Nagyon megártott nekem valami, és elkeseredetten iszom bele még egyet mielőtt megvádolnám hogy megitta a piám, de hát csak most jött, hogy is ihatta volna meg! - Természetesen rád. Ki másra? - kérdezem tettetett sértődéssel, de figyelem ahogy elmegy és távolodó alakja egészen formás, és férfihoz képest nem olyan látványos. Viszont láttam már félmeztelen, és tudom hogy több erő van benne mint amit megmutat és több ész is. Füstölögve tanulmányozom és pislogok mikor belemászik a képembe. Észre se vettem, és a piára nézek. - Ez igazán nagyvonalú tőled ördögűző...Megbocsátom hogy idepofátlankodtál az asztalomhoz - mosolyodom el kegyesen és intek a kezeimmel mintha a bűnei el lennének törölve. Egy pakli kártya hever az asztalon még, de még azzal sincs kedvem játszani pedig sok trükköt tudok, amik semmi többek. Csak kártyatrükkök. - Az is igaz. Nem mintha számítana nekem, de itt legalább nem keresne semmi, az emberi társaim sem... Ez itt tényleg minden alatt van - éppen ezért jöttem ide. És nem gondoltam volna hogy egy ördögűzőnek is éppen ez a fajta lepukkantság jön be. Bár ahhoz képest nem olyan vészes a hely. - Rendes fizetést kaptok? Nem ilyen világ iránti elhivatottségból csináljátok? - mi bezzeg nem kapunk fizetést, bár így is megoldjuk magunk és szinte sosem kell semmiért fizetnünk mert elvesszük. Noék vagyunk, és legalább olyan régiek mint az ördögűzők rendje. Ahol fény van ott árnyék is van. - A jóhírem nem olyan nagy dolog, és nem vagyok különösebben ismert ami azt illeti. Egyszerűen csak... idegesítessz ördögűzőőőőő - nyögök fel, ahogy rájövök micsinálok. Miért beszélgetek vele, miért válaszolok az istenverte kérdéseire. - A szabad napjaidon nem inkább nőznöd kéne? Biztos sikeres lennél... - morgok, ahogy félrebillentem a fejem egy kicsit.
Nem éppen őrá számítottam, amikor eldöntöttem a ma esti programomat, de hát néha a véletlenekből sülnek ki a legjobb dolgok, és amennyire látom, nincs harcias kedvében, szóval talán még jó is lehet még az este. Ha másra nem is, hogy egy kicsit köszörüljem rajta a nyelvem és húzzam az agyát, azt úgyis szeretem csinálni. Mások nem szokták értékelni a humoromat, nem is értem, miért, pedig én tökéletes vagyok kérem szépen. -Mondjuk arra a pacákra ott. Nekem olyannak tűnik, aki lenyúlná a piádat-nevetem el magam, ahogy a fejemmel diszkréten az egyik alak felé bökök egy másik asztalnál. Nincs jelentősége kire mutatok, hiszen amúgy is csak játszadozunk egymással. De ha már itt tartunk, hozok neki is meg magamnak is egy újabb kört, legalább kiengesztelem az elfogyasztott italért. -Milyen nagylelkű ajándék, köszönet érte! -hajtom meg magam művi módon még az asztalnál ülve, húzva az agyát. Tudom, hogy a Noék fajtája felsőbbrendűnek tekinti magát a sima embereknél és lenézi az ördögűzőket, de én csak kiröhögném az egészet. Nem vagyok a része semmilyen hatalmi játszmának, ezért a kívülálló pofátlanságával beszélhetek akárkivel, főleg vele. Mert úgy döntöttem. -Ezért is szeretem az ilyen helyeket, itt még én sem tűnök ki -Ahogy körbenéztem érkeztemkor, nem én vagyok itt a legrosszabb vagy a legextrémebb, még a szemkötőm sem vonzza a pillantásokat, pedig az ki szokott váltani párat legalább. Néhány megértő, néhány sajnálkozó és mindegyiket láttam már elégszer. Semmi újat nem tud mutatni, de ezek a helyek nagy ritkán még szoktak olyat nyújtani, amivel még én sem találkoztam. -Főleg azért csináljuk, bár az a fizetés sem a legjobb a világon. A Rend a legtöbb dolgot így is finanszírozza nekünk, mint étkezés, utazás, szállás és ruházat, ezért nincs szükségünk rá igazán, de jó néha kicsit költekezni -magyarázom, valószínűleg pont nem érdekelte őket eddig, hogy mi kapunk ám fizetést is, vagy pontosan hogyan működik a szervezet. Hiszen csak el akarnak pusztítani, minek ismernének meg ezért? -Háháááá, rájöttél a titokra? -hajolok közelebb hozzá, hogy az arcába másszak, mert egészen eddig igyekeztem az agyára menni, de végre rájött. Talán folytatom, ha még örömömet lelem benne és nem mossa fel velem a kocsma padlóját menet közben. -Sikeres is vagyok és szoktam azt is, de most nem igazán rájuk vágyom -teszek egy enyhe utalást, hogy jelenleg inkább az ellenkező kapura játszanék, a sajátomra.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2018-10-25, 21:30
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Gyűlölöm ezt a tehetetlenséget hogy gyakorlatilag egy pecsét alatt nyugszik az erőm nyolcvan százaléka. Na nem mintha amúgy védtelen lennék mert elképesztő sármommal is tudok ölni h úgy akarok, és az alapvető képességem megmaradt de most nem szívesen időznék együtt egy ördögűzővel, erre nem besétál ide egy?! Mondjuk, egy meglehetősen szexi de lehet hogy ezt már csak a pia mondatja velem. Nem is érdekel. - Ahha, pont úgy néz ki mint aki belém merne kötni - legyintem el a kérdést rosszkedvűen hiszen megrohan az a momentum hogy nincs meg a teljes erőm, és ez meglehetősen bosszant. Valahogy meg kell szabadulnom ettől a dögtől, mielőtt rájönne a kis titkomra, és kihasználná. - Bizony, nem minden ördögűzőnek jár a kegy és megbocsátás tőlem - szerénykedek egy sort, és unottan megbököm a kártyapaklit hogy szétcsússzon egy kicsit. Aztán visszarakom és beleiszom az égető italba. Majd könnybe lábad a szemem, olyan erős. Meg akar ez ölni?! Bár, mit bánom én... - Nem persze. Épp csak a fejed felett nincs egy piros felkiáltójel... - morgolódok bár kénytelen vagyok igazat adni neki hiszen nem a hivatalos fekete-ezüst szerelésben van, hanem sokkal emberibb a cucca. Lazább. A fél szeme ellenére is egész vidám jelenség. - Elég szemét dolog elvárni hogy az életed add értük, és még csak meg se fizetik rendesen, nem? - sóhajtok ahogy egy szál cigire gyújtok és felé kínálom a dobozt, bár nem láttam eddig cigizni. Én mérgezhetem magam szabadon, nekem nincs mit vesztenem, és nem tudok tüdőrákot kapni, és meghalni. Illetve azt igen, de nem fogok. - De miért engem idegesítessz - nyögök fel, mikor rájövök hogy voltaképpen az agyamra megy! De mégis beszélgetek vele, és az asztalra könyökölve a hajamba túrok hogy kicsit lehiggadjak. - Hanem mire vágy? Milyen vágyai vannak egy ördögűzőnek? - pillantok rá kissé ködös aranyszínű szemeimmel.
Kelemes meglepetés, hogy pont Tykkivel futottam össze, általában a nőkre utazom, de most éppen olyan kedvembe vagyok, hogy szívesen látnám magam alatt. Néha megtalál ez a hóbort és általában nem Noékra megyek olyankor, de ha már itt van és ilyen jól néz ki... Egy próbát megér. -Szerinted nem? Szerintem mindjárt idejön bemosni neked egyet -ersőködöm, de tetszik, hogy veszi a lapot nagy nehezen, hogy szívom a vérét. Igazából ritkásan találok olyat, aki nem akar rögtön kettévágni -lásd Kanda- vagy csak megértően mosolyog rá -mint Leenalee és Allen. Többször kellene megkeresnem, hogy idegesítsem kicsit. -Hálás vagyok Lord Tykki -hajlongok előtte műien, de hát ez az én reszortom, megtehetem. De aztán kiegyenesedem és meghajolok előtte, kijátszottam magam. -Mert a fejemen van, nem felette -túrok bele és rázom meg egy kicsit a vörösen ékeskedő hajamat. Elég messziről ki lehet vele szúrni akármilyen tömegben, ha a ruházatom nem lenne elég feltűnő magában is. De most nem az egyenruhában vagyok, csak a sajátjaimban, amik nem vonzzák úgy a figyelmet. -Nem mondanám, a legtöbbünknek családot ad, akiknek nem volt. És rengeteg kézzel fogható dolgot ad vissza, csak éppen pénzt nem -nevetem el magam a végére, nem komolykodni jöttem ide, hanem inni, szóval le is húzok egy embereset az italomból. Megérdemlem na és jó erőset választottam. -Mert te vagy itt -vigyorgok, de leginkább azért idegesítem, hogy lássam, meddig bírja a gyűrődést ellenem. A végtelenségig tudom csinálni, szóval itt lehetünk még egy darabig, hacsak nem mozdulunk meg a párnák irányába. Már csak azt kellene kipuhatolóznom, hogy vevő-e egy kis Ádám kosztumös próbára. -Mondjuk valakire, akinek sötét igéző szemei vannak... Izmos és itt ül előttem -húzom merész félmosolyra az ajkaim, miközben megnyalom őket. Ennél egyértelműbb ritkán lehetnék, már csak arra vagyok kíváncsi, vevő-e rám.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2019-08-16, 15:11
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Nem is értem mi a fenéért itt dekkol, ahol még a madár sem jár, pláne nem kéne egy ördögűzőnek itt lennie, amikor amúgy ellenségek vagyunk és napi szinten öljük egymást, és vele is összecsaptam már nem egy alkalommal. Most meg itt iszogatunk, mintha mi sem történt volna, és nem tudom mi romlott el, ennyire emberi lennék a Noé hatalmam nagyrésze nélkül? Az asztalon könyökölve érzem, hogy lassan szétcsúszik a világ körülöttem ami azt jelenti hogy ittam eleget de még mindig nem a legjobb. Delíriumos álomba akarok kerülni és bőséggel kialudni magam. - Szerintem már a nézésemtől is megijedne ha ránéznék és nem igazán érdekel az az alak. Az sokkal jobban hogy mi ez a hirtelen érdeklődés felém és az italom felé - morgok rá elégedetlenül, de ugyanakkor nem is tudom. Eszi a fene, de attól még jól néz ki és én az élvezetek Noéja vagyok, nem vetem meg a testi örömöket sem magamtól. Ha már így elém sétál a maga szexi valójában. - Lehetsz is! Meg is támadhatnálak - teszem hozzá, de hát leginkább le tudnám önteni a piámmal és szóban szidni mert a testem már kissé elnehezült a piától. Szerintem teljesen nyilvánvaló neki hogy lassan lerészegedem és a támadásom nem lenne valami hatásos, mert maximum a nyakába borulnék. - Hehehehe, ez jó volt - nevetek fel, és fájdalmasan szar szóviccnek találom, de mégis. Derült kedvet csinál, na meg a pia is amit iszunk és lassan érzem hogy nem kellene többet de hát... - Hát, miért nem vagy inkább velünk? Családunk nekünk is van és sokkal több mindent adunk mint pénz... - sóhajtok fel, ahogy a zöld szemét nézem. Az én aranysárga íriszeim részeg fénnyel pislákolnak. - Itt vagyok.... mintha számítana valamit, valakinek - morgok elégedetlenül egy kicsit hogy mégis mit tehetnék én lekorlátozott lehetőségekkel. Ennyi erővel a Gróf úr azt is tanácsolhatta volna hogy menjek el a Sötét Rendhez és adjam fel magam és dekkoljak egy hideg cellában. Mert nem ölnének meg, ők nem. - Háh ismerek ilyen embert! Az én vagyok! - vigyorodom el, mert eljut hozzám hogy ez igazán ajánlat. - Mennyire tetszem neked ördögűző? - hajolok előrébb egy kicsit.
A szemem, ami tökéletesen pontos és mindent megjegyez, az egyik általunk nagyon is ismert Noét szúrja ki, pár pohár társaságában, ami remek játékot ígér nekem az éjszakára. Ha csak egy kicsit húzom az agyát, már az is megfelel nekem, de talán többet is ki tudok belőle csalni, ha jól keverem a hőn szeretett kártyáit. Most meglátjuk, mennyire is tudok ravasz lenni, eddig is jól tudtam színészkedni, kis ujjgyakorlat nekem sem árt. -Biztos vagy benne? Mert szerintem nagyon is harcias kedvében van -vigyorgok már kicsit sem leplezve, hogy csak viccelődöm az egésszel. Most már talán kezdeni érteni az egészet. -Megfigyelést tartok természetes közegben. Alig tudunk valamit a fajtádról, minden kis információ számít -mosolygok tovább sejtelmesen, de valamelyest komoly is vagyok ezzel a kijelentéssel. Tényleg nem tudunk sokat, a tábornokok alig árulnak el valamit, ha egyáltalán ők tudnak egy kicsivel többet. Könyvekben pedig nem találunk az öreggel semmit, amit már ne tudnánk, szóval elég patthelyzet. Bár nem sokat jelent, hogy Tykki szereti a jó alkoholt, de legalább valami. -Csak tessék, azóta újra lett kovácsolva a kalapácsom és jobb, mint volt -Úgyis is tudom, hogy nem fog semmit tenni, ahhoz már túlságosan el van ázva, hogy bármit tegyen érdemben ellenem, én pedig még minden képességem teljes birtokában vagyok, ráadásul nem fegyvertelenül. Ebben az esetben nem lenne olyan semmire sem menő harc, mint mindig szokott lenni. -Mert Ördögűző vagyok, Krónikás növendék és a Noé klán elég zártkörű egy rendezvény. Csak akkor van meghívód, ha a génjeid négyezer évvel ezelőttiek és fel is ébredtek benned az emlékek -mutatok rá, hogy az Ártatlanság is elég finnyásan válogat magának apostolokat, de a Noék ráadásul még számban is elég korlátozottak, nem csak a kritériumaik szigorúak. -Nekem számít -jegyzem meg, nem csak a nyelvemet köszörülöm rajta, hanem kifejezetten érdekel, hogy az ágyban is velem lesz-e. Régen volt már ágytársaságom és a sok küldetés alaposan le tud fárasztani, kell egy kis kikapcsolódás. Vele kifejezetten érdekes lenne a dolog. -Eléggé, hogy akarjak veled egy kicsit intimebb is lenni -hajolok hozzá közelebb, hogy körülöttünk ne hallják annyian. Eléggé elázott már, szinte érzem, hogy már őt is érdekli a lehetőség. Lássuk, ráharap-e a csalira, de úgy látom, nem kell más sokáig puhítanom.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2020-01-04, 00:24
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Hosszúak a napok a teljes erőm nélkül, és némi melankóliát én is megengedhetek magamnak az egyik kedvenc helyemen, ahol éppen nem hivatali minőségemben igyekszem belefulladni az alkoholba. Egészen pontosan whiskeybe. Mindezzel nem lenne semmi bajom, de az hogy nem hagynak nyugodtan berúgni az azért felháborító szerintem! Átkozott őrdögűző, ha most hivatásos minőségében járna itt, nem! Nem akarok ezen gondolkodni, inkább csak áthatóan nézek a nem túl tiszta citrin pillantásommal, mert érzem a whiskey jótékonyságát ahogy elhatalmasodik rajtam és unottan könyöklök az asztalra. - Biztos vagyok benne hogy megijedne tőlem. Te miért nem félsz, ördögűző? Miért nem félsz valamennyiünktől? Sokkal erősebbek vagyunk nálatok - sóhajtok fel egy újabb kortyot leküldve a torkomon. Karcosan nevetek fel ahogy a megfigyelésről beszél, aligha van bármi érdemeleges rajtam a lezser ingemmel és szűk nadrágommal, és kócos hajammal. Igazán, méltó Noé vagyok, így a legfőbb erőm nélkül pláne. - Nagyon sok jegyzetet kellene akkor készítened de mint látod, a jelelegi legjobb barátom egy üveg whiskey, szóval.... Mit akarsz tudni? - vigyorodom el, már majdnem jókedvűen. Mi a francot művelek? Itt diskurálok az ellenségemmel egy asztalnál, nem vagyok normális. Megtámasztom magam és úgy nézek rá. - Elég érdekes dolog ez a ti fegyveretek... Úgy értem, nem értem mi alapján válogat... - sóhajtok fel, hiszen itt van ez az ördögűző. Harcol, bár nem ez az elsődleges hivatása, mert mi jól ismerjük az ellenséget, még jobban is mint néha önmagukat és a tábornokok a nagy falatot, de egyszer én is le fogok győzni egyet. Majd, persze ha visszakaptam az erőmet. - Nos ez igaz, de.... mi elég szívélyesek vagyunk, és vannak nem Noék is köztünk, amolyan szövegek. Vagy... szövetségesek - javítok magamon mert ez egy nehéz szó, és enyhén szédülök. Nagyon jó nekem most így. Felnevvetek a szavaira. Intimebb? Ahhoz olyan hely kellene.... - Hát ördögűző, ha felsegítessz a szobámba, akkor meggondolom én ezt az intimebb kapcsolatot... - vigyorgok, ahogy még egyet húzok a piámba és felállok. Hű, de érdekesen imbolyog a világ. Megkapaszkodom az asztalban és kevés híján beleborulok az ölébe, így egész közelről vigyorgok bele a képébe. - Inog az egész... kocsma.... - közlöm vele a jó hírt vidáman, mert a kedvem jó és nem émelygek csak az a fránya padló megy odább!
Mit ad Isten, hogy point azzal a Noéval futok össze, amelyik szerintem a legszebbre sikerült az egész családból és amelyik a legtöbbünk haláláért felelős. Nem hagyhatom ki azt a ziccert, hogy most kicsit, vagy inkább nagyon idegesítsem, miközben látványosan nem akar velem foglalkozni. -Ebben az állapotodban aligha hiszem. Mert én ilyen vagyok. Vakmerő, bátor, megfontolt és a hölgyek kedvence -vigyorgok rá, ahogy még a mellkasomat is kidüllesztem. Nem csak a hölgyekre pályázom éppen, hanem leginkább rá, de azt nem fogom még hangosan kimondani. Még. Ellenben sosem voltam vakmerő, csak jól tudom leplezni az érzéseimet és kiváló színész vagyok. Senki sem jött még rá, hogy a Lavi a 33-dik nevem a sorban és a személyiségem is csak koholmány. -Mindent tudni akarok. Mi a történetetek? Hogyan éltek még mindig? Miért akarjátok elpusztítani a világot? Hogyan van hatalmatok a démonok felett? Hogyan készítitek őket? -teszem fel az összes kérdést valaha, ami megfordult a fejemben a Noé klánnal kapcsolatban. Ha nem csak egy légyottot, de válaszokat is ki tudok húzni Tykki-ből az éjszaka folyamán, akkor még a Fekete Rend sem ejnye-bejnyézhet, hogy hetyegtem az ellenséggel. Így legalább oka is volt. -Ezt mi sem tudjuk, mikor milyenje van -vonok vállat. Tudjuk, hogy vannak szinkronizációs százalékok és egy bizonyos szint alatt már nem is tud az apostol kapcsolatba lépni a fegyverrel és a próbálkozás megöli a gazdatestet, de ezen túl még Hevlaska sem mond el semmit. Csak a sötétben tapogatózunk, hogy megnyerjünk egy háborút, aminek még a célját sem ismerjük. Kegyetlen egy játék ez, és már túl régóta húzódik. -Tényleg vannak? -kapom fel erre a fejem, mert bár a rendnek vannak fürkészei, nem rémlik nekem egy alkalom sem, hogy nem démonnal találkoztunk volna, amikor a Gróf segítőivel futottunk össze. Ez újdonság számomra. -Ezer örömmel -húzódik ördögi kis vigyorra a szám, hiszen ezzel már kész is vagyunk, megfogtam, az enyém az estére és azt csinálhatok vele, amit akarok. Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de úgy tűnik elég nyitott, ha már nem éppen szomjas. Ki híján beleborul az ölembe, majdnem a korsóm alján lötyögő maradékot is mellé küldve, de az utolsó pillanatban megmentem a nadrágom szárazságát. -Akkor imbolyogjunk felfelé, mit szólsz? -mosolygok rá és már állok is fel őt támogatva, hogy minél előbb a szobában lehessünk. Meztelenül akarom látni és a lehető leghamarabb.
Grimmjow
Hozzászólások száma :
356
Join date :
2017. Dec. 13.
Tárgy: Re: Into the night 2020-12-12, 19:09
Lavi & Tykky
Wretched and divine
Kezdek berúgni. Határozottan érzem hogy az alkohol jótékonyan mossa messze a gondjaimat, és már kevésbé érzem magam nyomorultul, még akkor is ha velem szemben egy ördögűző üldögél, és cseveg velem. Miért pont velem? Miért pont ide jött? Ez a csehó az utolsó ahol bárki ismerőst akartam ma éjjel látni. Miért nem lehet engem hagyni szépen berúgni és keseregni?! - Ebben az állapotomban? Milyen állapotomban?! Bármikor legyőzlek, vöröske! Bármikor! - hörrenek fel, és támadólag mutatok felé a poharammal, de aztán összeráncolom a szemöldököm és alaposan megszemlélem a pohárkát. - Ez mikor lett üres? Az előbb még volt benne! Ki érti ezt! - hőbörgök tovább ahogy töltök magamnak egy újabb kört. - Hölgyek? Nem látok rajtad hölgyeket - húzom el a szám gonoszkásan, amolyan jellemző félmosolyommal, mert nem tagadom, elég jóképű, én meg hedonista vagyok, és tudok élni. - Túl sok kérdés, ördögűző. Ha mindenre válaszolok, meg kellene hogy öljelek - vigyorodom el, ahogy a paklival játszom, és egyik kezemből a másikba pörgetem át a lapokat. - Nektek hogy van hatalmatok az ártatlanság felett? Ugyanúgy, nekünk a démonok felett van. A Gróf akarja elpusztítani, nekem személy szerint tetszik és szeretek élni. Inni és kockázni. Készíteni elég egyszerű őket, elég csak egy kis gonoszság, és már ott is vannak - vonom meg a vállam, ahogy az asztalra könyöklök, és Lavi szemét fixírozom. Tetszik nekem. - Ez aztán.... a stabil világvédelem, de tényleg - sóhajtok fel, bár nem panaszkodom, engem aztán nem zavar hogy kevesen vannak azok, akik képesek minket kiirtani. Nem akarom a családom pusztulását, és nem akarom hogy a Fekete Rend minél több tagot számláljon, így is olyan nehéz tőlük megszabadulni. Minden alkalommal amikor összecsapunk, valami rossz történik, és Road majdnem belehalt legutóbb amikor annak az átkozott Walker fiúnak segített. - Persze hogy vannak. A működésünk sokkal összetettebb mint amit láttok, és sok embert használunk, mert őket nem ismeritek, és nem tudjátok lenyomozni sem. Ezt te is tudod, nem ördögűző? - mosolyodom el részeg, kissé túl széles mosollyommal. Megpróbálok felállni, de kis híján átesek az asztalon és nevetősen kapaszkodom bele a vöröshajú férfibe. Feltámolygunk a lépcsőn, és a második szoba ajtóra mutatok hogy az az enyém. Rend van, épp csak egy utazótáska hever az ágy mellett a látszat kedvéért. Az ágyhoz navigálunk és letelepszem a szélére. Itt kevésbé ingatag a világ. - Miért.... folysz összevissza? - ráncolom a homlokom, ahogy Lavi imbolyog a szememben mint valami festmény.