Egy újabb csodálatos nap amikor nincsen igazán semmi dolgom, csak ápolnom kell a kapcsolatot pár ismerőssel akikkel kölcsönösen egymás segítségére vagyunk. Ők is elintéznek nekem valamit, meg én is nekik, és ha kérdezik mi sosem láttuk egymást. Elég sok mindent megoldok magamnak is, de vannak dolgok amiket nem tudok vagy épp nem akarok. Megvannak a magam titkai Lián előtt is, és bár néha elég nehéz, van amit jobb ha nem tud ő sem rólam. Gyanítom tudja hogy nem vagyok annyira ártatlan mint amilyennek mutatom magamat. Mégis szeretem fenn tartani a látszatot. Bár abba is bele kell gondolnom hogy egy ideje nem igazán láttam, de nem aggódom amiatt hogy feldobta volna a pacskert hiszen olyan mint én. Ha meg is hal, még van egy afterlife ami nem is lehet olyan rossz. Bár nem sietek ezt kideríteni azért még élni szeretnék egy kicsit. Egy kávézóból jövök kifelé, fekete nadrágban és fehér ingben, lezser eleganciával ami minden ázsiai sajátja, mikor megcsap egy energia, ami nem emberi. Körülnézek hogy ki lehet az a közelben, és mennyire veszélyes rám nézve. Tudom hogy az Első Lord nem állhatja a magam fajtát így őt kerülöm is. Nem látok senkit akihez tudnám az energiát társítani, így nem is vessződöm vele igazán csak megyek tovább a kiadó lakrésze felé ami olyan mint egy nagy kollégium. Több lakás van benne ahol együtt élhetünk mint leendő banda és együtt tréningezhetük meg ilyenek. Már beköltöztem az egyik lakásba és azt ígérték hogy nem sokára lakótársam is lesz és legyek vele kedves meg minden. Az épület maga impozáns, és az átlag halandó nem is tudja kik üzemeltetik ezt a dolgot, de hát a Pandemonium kiadó vezetője Lucifer és Lordjai. Eladják a látszatot ahogy mind tesszük. Felérek a lakáshoz és látom hogy nem úgy van az ajtózár ahogy hagytam, így hát feltételezem hogy megérkezett a lakótársam. Be is nyitom lelkesen és meg is pillantom a szőke fiút. - Oh helló. Te vagy az új lakótársam, ugye? Longie vagyok, örvendek - megyek oda hozzá és nem is nyújtok neki kezet, egyszerűen megölelem mosolyogva. Kíváncsi vagyok mit tudhat és mit akar ebből kihozni Dantalion hogy beajánlott ide. Szerinte jól mutatnék a színpadon, bármeire is gondolt.
Mindig is erre vágytam, szóval amikor jött ez a lehetőség, hogy egy új banda tagja legyek, nem gondolkodtam sokáig, elvállaltam. Persze, hogy elvállaltam. Mindig is ismert és híres akartam lenni és hatalmas tömegek előtt akartam fellépni, egyszerűen... vonz ez a világ. Régebben próbálkoztam tehetségkutatókkal és hasonló dolgokkal, de nem igazán jött be, állítólag jó voltam, de ami ezzel jár, az nem tetszett. Semmibe nem szólhattam bele, nem lehetett véleményem és nem csinálhattam, amit akarok. Ez így nekem nagyon nem tetszett és inkább feladtam az egészet, de most... Őszintén nem tudom, honnan jött ez a lehetőség, de nem sokat gondolkodtam rajta, hogy elfogadjam vagy sem. Persze ez a kollégiumszerű együttélés kicsit furcsa, de ha ez a feltétel, ez még belefér. Cserébe annyi mindent ígértek, hogy ha a fele lesz csak igaz, már akkor is megérte. Egy nagy bőrönddel költözöm be a hatalmas épületbe és mint megtudom, osztozni fogok valakivel a szobán. Végülis nem gond, tudok alkalmazkodni, ha kell és a karrierem érdekében sokmindenre képes vagyok, ez igazán nem nagy dolog. Meg hát nem is árt, ha jobban megismerjük egymást. Erre nem is kell sokat várni. Nyílik az ajtó és megpillantok egy hasonlóan szőke srácot, aki mosolyogva lép be a szobába. - Szia. Nagyon úgy tűnik, hogy... – nem tudom befejezni a mondatot, a testem szinte nyekken egyet, ahogy magához húz és megölel. Ez aztán a közvetlen fogadtatás. - Igen, úgy tűnik lakótársak leszünk. Nicky – mutatkozom be én is. - És azon a szekrényen kell osztoznunk? – pillantok az említett bútor felé. Nekem egyedül nem lenne az elég, nemhogy kettőnknek. Felsóhajtok és a bőröndömre pillantok. Hát majd onnan öltözködöm. Legalább külön ágyam van, az fontosabb. A szekrény lehet közös, az ágy nem. Fiú lakótárssal legalábbis.
Tárgy: Rain and Sun 
